A világ legtermészetesebb dolga, hogy meg szeretnénk mutatni családunk legújabb tagját a közösségi oldalainkon is. Büszkék vagyunk rá, boldogsággal tölt el a léte, és szerintünk nyilvánvalóan ő a legcsodálatosabb baba az egész Földön.

Azonban rengeteg negatívumról olvashatunk ezzel kapcsolatban manapság, és egyre hosszabb a "miért ne tegyük" lista. Amit maximálisan meg is értek. 

Az internet legnagyobb hátránya, hogy a megosztott szó, kép, hanganyag soha nem tűnik el igazán. Hiába próbálunk megszabadulni akár egy rólunk kiszivárgott kínos felvételtől, nem tudhatjuk, kihez és hová jutott el az anyag. Nem véletlen, hogy a közszereplőkről folyton-folyvást előkerül egy régi fotó vagy videó, amit valószínűleg szívesen megsemmisítettek volna, a világháló azonban nem felejt.

A babafotókkal kapcsolatban nem is elsősorban a kínossági faktorról érdemes beszélni, bár fenntartom, hogy nem túl szerencsés például a bilin ülő gyerekünkről fotót posztolni, és megmutatni a Facebook-ismerőseinknek a pici első "termelését", hiszen ez már jócskán lefedi az intim, magánszféra fogalmát - arról nem is beszélve, hogy nagyon kevés gyerek van, akinek a kaksijára kíváncsi vagyok, és sokszor még a saját gyerekem is beletartozik ebbe a kategóriába.

Szóval nálam ez már tabu. Küldd el a fotót privát üzenetben a gyerek apjának, vagy a nagyszülőknek, vagy akiről még úgy gondolod, hogy érdekli ez a dolog, de az ilyen posztok már akkor is kellemetlenek, arról nem is beszélve, mit szól majd a gyerek, ha tinédzserként meglátja, hogy mivel büszkélkedtél a neten. És sajnos jogos lesz a hiszti. Az alapelv legalábbis szerintem az, hogy ne tegyél ki a gyerekről olyan fotót, amin elborzadnál, ha te szerepelnél hasonló helyzetben azon a képen.

A legveszélyesebb azonban nem is ez, hanem a pucér babafotók megosztása. Nem győzöm hangsúlyozni: veszélyes. Sosem tudhatod, ki látja. Ki mit kezd vele. Ki hova tölti fel. Tele a világ - sajnos - undorító emberekkel, és már a gondolata is elborzaszt, hogy valaki nem úgy nézhet arra a képre, hogy egy édes kisbaba pancsol a kádban, viszont - szintén sajnálatos módon - erre is gondolni kell, mielőtt az ember rákattint a megosztás gombra.

Úgy kezeld, hogy amit kiposztoltál, afölött nem lesz többé hatalmad. 

Inkább nézze meg a nagyi a telefonodon, mikor találkoztok, hogy milyen édesen hurkás már a kicsi combja, és milyen kis narancsbőrös a cuki popócskája, de egy meztelen gyerkőc képét kezeljünk úgy, mint egy felnőtt emberét. A párodról sem posztolnál pucér képet, bármennyire csodálatos is a teste. Nem oda tartozik. 

És számodra az a fotó nyilvánvalóan nem erotikus tartalommal bír, hiszen értelmes fejjel feldolgozhatatlan, hogy valaki számára egy ártatlan, aprócska gyermek bárminemű szexualitással lenne felruházva, de rengeteg a beteg ember, akik nem olyan szemmel néznének arra felvételre, ahogy te. 

 Akkor ne osszunk meg semmit a gyerekről? (Na a fenti képet példának okáért NE, viszont...)

Személy szerint én a gyerekvállalás előtt is aktív posztoló voltam a közösségi média-oldalaimon. Általában inkább képeket osztottam meg; olyan dolgokat, amire x év múlva is szeretnék emlékezni. Családi fotókat, boldog napokon készült felvételeket, szerelmes képeket a párommal, aki később a vőlegényem, majd a férjem lett.

Édes fotókat a szőrös gyerekemről, onnantól a naptól, hogy hozzám került. Megosztottam képeket a nagy mérföldköveimről: az első napomról az első munkahelyemen, a diplomaosztómról, az első albérletemről, a lánykérésről, az esküvőről, arról, hogy jön a baba és arról is, hogy megérkezett.

Egy dologra azonban mindig nagyon figyeltem: hogy kivel osztom meg ezeket a felvételeket.

A Facebook- és Instagram-profilom is zártak, csak az tekintheti meg őket, akik az ismerőseim, és őket is alaposan megválogatom, nem igazolok vissza senkit, akivel a való életben nincs kapcsolatom. 

Amikor terhes lettem Kornéllal, még egyszer át is néztem a kapcsolati listámat, hogy ki az, akinek nem feltétlen mutatnám meg a fiam fotóját, és kérdés nélkül töröltem az ismerőseim közül.

Ezen kívül kevesen használják a Facebook ezen funkcióját, de létrehozhatsz egyedi listát is, amire a közeli vagy akár távolabbi, de megbízhatónak vélt ismerőseidet teheted, akikkel nyugodt szívvel megosztanád az általad posztolt képeket. Vagy megteheted az ellenkezőjét is: letilthatsz a posztjaidtól jó néhány embert, akiről úgy gondolod, hogy az még rendben, hogy ismerősök vagytok, de nem szeretnéd, ha látná a gyermekedről megosztott tartalmaidat.

(Techsúgó: A profilbeállításoknál állíthatod be, hogy a posztjaidat csak az ismerőseid láthassák, az egyedi listát pedig a fotó posztolása előtt tudod beállítani az egyedi ismerőslista kiválasztásával.)

Instagramon ilyen funkció - tudtommal - még nincs, csak a történeteknél, így ott tényleg csak azt tudom javasolni, hogy a profil privátra állítása után szelektáljunk az ismerősök között, és csak olyanokat tartsunk meg, akik láthatják a bébink fotóit.

Én így próbálom meg védeni a kisfiam, és igyekszem ésszel posztolni róla. Hogy teljes biztonságban van-e ezáltal? Sajnos nem. De megtettél nagyon fontos óvintézkedéseket azért, hogy elkerüld, hogy egy fotó rossz kezekbe kerüljön róla? Abszolút.

Ami még kényes téma, de ebben az esetben muszáj beszélnünk róla, azok a rokonok. Ugyanis hiába osztod meg csak egy zárt réteggel a fotóidat, ha nagymama/nagynéni/keresztapa/szomszédnéni lementik a fotódat és feltöltik a saját profiljukra. Mert miért ne mutathatnák meg a család újdonsült szeme fényét? - kérdik fennhangon, éllel.

Hát azért, mert Juci mama, Marika, Józsi és Joli néni legtöbbször aztán nem szelektáltak (és most tisztelet a kivételnek). Megosztanak mindent, visszaigazolnak boldog-boldogtalant, nyomják az adathalász "neked mit üzen a Facebook istene" appokat, kommentelnek sokszor ész nélkül. 

Hogy baj van-e azzal, ha egy édesen mosolygós fotót kinyomtatok a nagyszülőnek, aki azt körbemutogatja a baráti körében? Dehogy, büszkélkedjen csak az unokával, hát nincs nála szebb! 

De baj van-e azzal, hogy a "Napi szép idézetek - CSAK JÓ EMBEREKNEK" klubban kiposztolja százezer embernek? De még mennyire, hogy baj van.

És sokaknak ezt nehéz elfogadni. Nem értik a különbséget, sőt, nem értik az internetet sem igazán. Nem látják a veszélyeit, nem ismerik a hátrányait, csak az előnyeit.

Szerencsére nálunk mindenki hamar felfogta, hogy ezt a védőhálót okkal húztuk fel, és a gyereket védjük vele, nem egy ellenük szóló merénylet. De tudom, nem mindenhol ilyen egyszerű megértetni a családtagokkal a különbséget.

A baráti körömben számos olyan esetről hallok, ahol a pár semmit nem oszt meg a babáról, de a nagymama titokban lefotózza a gyereket, és "véletlenül" megosztja az oldalán. Olyat is meséltek már, hogy a kedves rokon a videóhívások alatt készít képernyőfelvételeket, és ezeket posztolja tovább, a szülő kifejezett kérése ellenére.

Szóval kedves nagypapák, nagynénik, szomszéd bácsik, vagy bárki, aki ezeket csinálja, és most olvassa ezeket a sorokat: kérlek, ne tegyétek. Amit privátban küldenek nektek, az maradjon is privát. A tiltások nem ellenetek szólnak, hanem a kicsikért.

És ők a legfontosabbak.